Beszélgess velem! 
  Felhasználó név:/Jelszó:
  Bejelentkezve: -
     
  Keressen:  

CIKKEK - Meglévő cikkek  



Gazdaság, Kereskedelem


Fogyasztóvédelem
Emberi és polgári jogok
Szellemi tulajdon
Hivatali ügyek, közigazgatás

Európai integrációs klauzula az alkotmánytervezetben?

Téma: Emberi és polgári jogok

A Lisszaboni Szerződés az EU jog elsőbbségéről rendelkezik. Az EU és a nemzeti jog viszonyát boncolgatja a cikk.

Az Európai integrációs klauzula (ugyancsak: szuverenitási klauzula vagy Európa-klauzula) meghatározó jelentőséggel bír az Európai Uniós jog és a nemzetállami jog kapcsolata szempontjából és ebből következően az alkotmányozásnak is egy kiemelt kérdése, hogy az európai integrációs klauzulán keresztül milyen módon szabályozza az Európai Unió joga és a magyar jog viszonyának alapkérdéseit. A szuverenitási klauzula alkotmányos híd, amelyen keresztül az Európai Unió jogrendje belép a nemzeti jogrendbe zászlaján az elsődlegesség és a közvetlen hatály jelszavaival. A cél a nemzeti jogrendszer megnyitása az Európai Unió joga számára olyan módon, hogy az mégsem járjon az alapvető alkotmányos értékeink feladásával.
Egy európai integrációs klauzula jelentőségét térben és időben eltérően ítélték meg a jogtudomány és a joggyakorlat képviselői. A hazai jogtudományban is volt olyan irányzat, amely azt képviselte, hogy alkotmánymódosítás nélkül is van mód az Európai Unióhoz való csatlakozásra, és majd a csatlakozást követően a csatlakozási szerződést felülvizsgáló alkotmánybírósági döntés fényében, ha szükséges, kerüljön sor az alkotmány módosítására.
A jogtudósi, valamint a parlamenti vita során azonban az az álláspont vált uralkodóvá, amely szerint az Európai Unióhoz való csatlakozás olyan mértékű szuverenitás ráruházást jelent az Európai Unióra – különösen is annak elsőbbséggel és közvetlen hatállyal bíró jogrendje miatt – amely nem valósulhat meg alkotmánymódosítás nélkül. Ezt az értelmezést támasztotta alá az Alkotmánybíróság korábbi, hazánk Társulási Megállapodásának alkotmányosságát vizsgáló határozata is, amely kimondta, hogy alkotmányos felhatalmazás hiányában alkotmányellenes a társulási szerződés egyes EK alapszerződési rendelkezéseket közvetlenül alkalmazni rendelő klauzulája [30/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 220.].
Jelen cikknek nem tárgya az Alkotmánykoncepció Európai Uniós tagsággal összefüggő egyéb szakaszai, mint például a választójogot vagy a nemzeti Parlament és a Kormány Európai Uniós szervekkel való viszonyát érintő szabályok elemzése.

Az európai integráció (és az európai integrációs klauzula) szuverenitásra gyakorolt hatása szempontjából különböző megközelítésekkel lehet az egyes tagállamok esetében találkozni. Jelen tanulmány terjedelme nem teszi lehetővé ezen eltérő megközelítések részletes bemutatását. A legtöbb tagállam esetében – valamint a magyar Alkotmánybíróság Lisszabon döntésében is [143/2010. (VII. 14.) AB határozat, ABK 2010. július, 21937.] – a következő szempontok kerülnek kiemelésre: (1) miután a szuverenitás államok által önként vállalt belső és külső értelemben történő korlátozása egy több évszázadra visszanyúló történelmi folyamat, az ebbe a folyamatba illeszkedő, európai integráció keretében történő önként vállalt szuverenitáskorlátozás (hatáskör ráruházás) sem eredményezi az állam függetlenségének az elvesztését; (2) az európai integráció keretében egyes szuverenitási részjogosítványok, hatáskörök ún. korlátozott és egyedi felhatalmazottság keretében, az Európai Uniót alapító szerződésekben meghatározott hatáskörök mértékéig kerülnek az Európai Unióra ráruházásra; (3) az európai integráció keretében, az Európai Unióra ráruházott hatásköröket a tagállamok – részben az Európai Unió intézményei útján – közösen gyakorolják; (4) a hatáskör átruházás nem végleges és nem visszavonhatatlan, hiszen Lisszaboni Szerződés szabályozza részletesen az Európai Unióból történő kilépés eljárási szabályait.

MILYEN ÉRVEK SZÓLNAK AZ EURÓPAI UNIÓ KIFEJEZETT NEVESÍTÉSE MELLETT A SZUVERENITÁSI KLAUZULÁBAN?

Az Európai Unió alapító államai közül egyik ország alkotmánya sem tartalmazott kifejezett európai integrációs klauzulát az Európai Gazdasági Közösség létrehozatalakor és a hatból négy alapító tagállam alkotmányában foglalt szuverenitási klauzula a mai napig nem nevesíti az Európai Uniót kifejezetten.

Kifejezett európai integrációs klauzula helyett az alapító tagországok alkotmányai egy általános jellegű, nemzetközi szervezetekre történő szuverenitás átruházásról rendelkező szuverenitási klauzulát tartalmaztak az Európai Gazdasági Közösség alapításakor, amely általános jelleggel, nemzetközi szervezetekre történő szuverenitás ráruházás lehetőségéről rendelkezett. Az általános szuverenitási klauzula különösen azon országok esetében bír gyakorlati hasznossággal, ahol az alkotmány módosítása többlet legitimációt igényel, mint adott esetben egy minősített többségű törvény meghozatala a nemzetközi szervezethez való csatlakozás jóváhagyásáról. Ilyen többlet legitimációs előírás például, hogy egymástól független két Parlament döntsön az új alkotmányról vagy hogy népszavazással szükséges megerősíteni az alkotmánymódosítást adott esetben. Ezért adott esetben nemzetközi szervezetekhez való csatlakozást könnyítheti meg az általánosan megfogalmazott szuverenitási klauzula az alkotmányban, ugyanis nem szükséges egy nemzetközi szervezethez való csatlakozás esetén az alkotmányt módosítani, hanem adott esetben újabb alkotmánymódosítás nélkül a parlamenti képviselők minősített többségének szavazatával megszerezhető az ország valamely nemzetközi szervezethez való csatlakozásához szükséges parlamenti hozzájárulás. Amennyiben Magyarországon is egy ilyen többlet legitimációs követelmény kerülne elfogadásra, elsősorban abban az esetben lenne gyakorlati haszna egy általános szuverenitási klauzula elfogadásának.

Van ugyanakkor olyan nemzetközi példa is, ahol az általános szuverenitási klauzula és az európai integrációs klauzula együtt szerepel az alkotmányban. Ez a megoldás azonban nem tipikus a nemzetközi gyakorlatban. A német alkotmány 24.§-a egy általános szuverenitási klauzulát tartalmaz, amely általában nemzetközi szervezetek vonatkozásában rendelkezik szuverenitás ráruházásról, a 23.§ pedig kifejezetten az Európai Unióra történő szuverenitás ráruházásról rendelkezik. Németország esetében ennek a megoldásnak részben történeti oka van, ugyanis az európai integrációs klauzula az alkotmány 23.§-ába később, a maastrichti szerződésre tekintettel történt alkotmánymódosításkor került beillesztésre.

Magyarországon 2002 novemberében született olyan törvényjavaslat is, amely a német modellhez hasonlóan mindkét típusú klauzulát tartalmazta volna, azonban ez utóbb elvetésre került.
Az Európai Közösség, majd Európai Unió bővítései során az újonnan csatlakozó tagállamok többsége már kifejezetten nevesíti az Európai Uniót szuverenitási klauzulájukban. Ennek lehetséges indoka, hogy az Európai Uniós csatlakozás minden más egyéb nemzetközi szervezethez való csatlakozáshoz képest többlet szuverenitás ráruházást foglal magában és egy speciálisan az Európai Unióra történő szuverenitás ráruházást szabályozó klauzula általános jelleggel kiterjedhet az esetleges további integrációs lépésekre is.

AZ EURÓPAI UNIÓS JOGOK ELSŐBBSÉGÉNEK RÖGZÍTÉSE A NEMZETÁLLAMI ALKOTMÁNYOKBAN

A Lisszaboni Szerződés elfogadásáig az Európai Uniós jog elsődlegességének elve nem került elsődleges (szerződési) jogforrásban rögzítésre, „csak” esetjogi alapjai voltak az Európai Bíróság gyakorlatában. Ehhez képest a Lisszaboni Szerződés emelte be az elsődleges jogba egy kiegészítő nyilatkozat formájában az Európai jog elsődlegességének elvét (elsődleges jogforrási minőséghez képest szokatlan módon idézve a Tanács jogi szolgálatának Európai Bíróság vonatkozó gyakorlatát hivatkozó állásfoglalását).

Részben valószínűleg abból az okból, mert 2009 decemberéig az Európai Unió elsődleges joga sem tartalmazta az Európai Unió joga elsődlegességének elvét, alig akadt olyan ország amely alkotmányában kifejezetten elismerné az Európai Uniós jog elsődlegességét a nemzeti joggal, de különösképpen a nemzeti alkotmánnyal szemben. Több ország rendelkezik az európai jog elsődlegességéről alkotmányában, de a nemzeti alkotmánnyal szemben kifejezetten nem ismerik el az EU jog elsőbbségét.

A hazai szakirodalomban is megjelenik az igény, hogy az Uniós jog és a magyar jog viszonyát tekintve nem maradhat szótlan az Alkotmány, ugyanakkor a fentiek alapján alighanem túlsúlyban vannak azon megfontolások amelyek az Európai Uniós jog elsőbbségének kifejezett Alkotmányban történő rögzítése ellen szólna.

A SZUVERENITÁS RÁRUHÁZÁS KORLÁTAI AZ EURÓPAI ALKOTMÁNYOKBAN ÉS ENNEK GYAKORLATI JELENTŐSÉGE, FIGYELEMMEL AZ ELMÚLT 50 ÉV TAGÁLLAMI ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI ÉS EURÓPAI BÍRÓSÁGI GYAKORLATÁRA

Az Európai Unió történetét egy különösen intenzív – bár nem közvetlen, hanem közvetett – párbeszéd jellemzi az Európai Bíróság és a tagállami alkotmánybíróságok oldaláról az Európai Unió hatásköreit illetően. Az olasz és a német alkotmánybíróságok még 1973-ban illetve 1974-ben fogalmazták meg elsősorban alapjogi szempontú aggályaikat az akkori Európai Közösségi jog belső alapjogi mércéjének, kontrolljának hiányát illetően. A későbbiekben a német Alkotmánybíróság híres Maastricht ítéletében az Európai Unió esetleges hatáskör túllépéseivel és a hatáskörök kiterjesztő értelmezésével szemben fejezte ki aggodalmát. Mindezek a tagállami Alkotmánybíróságok által is felvetett problémák jelezték, hogy a tagállamok semmiképpen sem kívánják feltétel nélkül, ellenőrizetlenül és véglegesen átengedni az Európai Unióhoz való csatlakozásukkor ráruházott hatáskörüket (Weiler szerint ez egy szavahihetőségi kérdés az Európai Unió felé, amely ugyanakkor a szóban forgó hatáskörök jelentőségére tekintettel indokolt).
Míg az Európai Unió Bírósága feltétlen elismerését várja el az Európai Uniós jog tagállamok felett álló voltának, addig a tagállamok nemzeti (alkotmány)jogi hagyományaik tiszteletben tartását, egyfajta alkotmányos toleranciát várnak el az Európai Uniótól és annak bíróságától. Az Európai Bíróság és a tagállami alkotmánybíróságok közti párbeszéd legfontosabb eszköze az előzetes döntéshozatali eljárásban való részvétel lehet, amely eszközzel ez idáig Ausztria, Belgium, Litvánia és Olaszország alkotmánybíróságai éltek.

2011-02-18


A cikk írója:
Név: dr. Kovács György
Iroda: Dr. Kovács György Ügyvédi Iroda
Web cím: -

Jóváhagyó:
Név: dr. Jakab András
Iroda: PPKE JÁK
Web cím: -


 
 
© 2011 E-CTM Kft.
Minden jog fenntartva